retry Ákossal és Kövérrel

Megint megpróbálom írni ezt a blogot. Azt hiszem, az igényességi törekvéseimet feladom, mert ha nem, az egészet kell feladjam...

Legutóbb ezt a véleményt sikerült kinyomnom magamból. Szép példája a nem tudományos/irodalmi igényességnek. Szóval az Ákosos vitáról. Szigorúan kihagyva belőle a Telekomot meg az állam reakcióját.

Oké, ez a vita el van borulva, de rendesen. Van az egyik oldal aki

1)

...fel van háborodva, mert nem ért egyet hogy a nő küldetése a konyhában kezdődik és a szülőszobán végződik, meg hogy a nő az egy szülőgép, le van degradálva a méhére, stb

Nem akarok gyűjteni de van ég néhány ilyen érv. Lehet látni őket itt-ott, nem keresgélem meg őket, amúgy is igyekszem őket nem túl figyelmesen olvasni.

2)

-Meg vannak azok, akik ezeket a megnyilvánulásokat úgy veszik, hogy van egy csomó nő aki egyáltalán nem akar szülni, belőlük áll az Ákos/Kövér véleményét ellenző csoport, sőt, ők igyekeznek az egész társadalmat rákényszeríteni/reklámokkal errefelé befolyásolni, hogy a nők inkább foglalkozzanak a karrierjükkel (hehe mivelis? többségnek csak munkája van és épp nem hal éhen belőle, mindegy) meg a fogyasztási cikkek vásárlásával hogy örökifjú szinglik legyenek, mint azzal hogy gyereket szüljenek. Ezek erre egyszerűen nem hajlandók, pedig  minden adott lenne hozzá, normális pasi maxium azért nem mert illúziókat kergetnek. Vagy mert baszatlan, cionzsidógyík szingli picsák. (ilyeneket kapott Bihari Viktória alias Viku)

(igen, egyszerűsítek)

3)

Meg van még egy, aki azt mondja hogy szülnék én de hova, csessze meg a Kövér/Ákos úr, mégis hova szüljek amikor normális pasi a látatáron sincs, illetve van, de ha egyikünk kiszáll a melózásból akkor éhen halunk szóval hova vazz.

Meg különben is, a gyerek az ugyan tényleg fontos, normális nő akar gyereket, nekem is van már, de ezzel a kijelentéssel megaláznak egy csomó nőt aki hiába próbálkozik, nem tud gyereket csinálni, ők kb le lettek nyomorékozva, a megnyilatkozók szerint ők az előre elrendelt Tuti Életcéljukban sajnos kudarcot vallottak, ennyi, gg, másodrendű állampolgárokká váltak (ez egyenesen következik a megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásokból), ez meg mekkora szemétség már.

Az utóbbit tudom csak megérteni, a többi az csak szalmabáb pofozgatása. De az utolsónál is ott van az, hogy DE. Hiányérzetem van vele kapcsolatban. Meg persze nem tartozom teljesen közéjük, de legalább rokonszenvesek, még ha részben ki is rekesztenek engem, mert én úgy vagyok vele hogy gyerek az jó lenne, de a körülmények nem adottak, az óra ketyeg (és nekem nem szabad petesejtet fagyasztanom mert csak, valakik ezt jól kitalálták, amcsiba meg nem megyek érte mert nincs rá pénzem), és van egy csomó más célom is, én bizony ha úgy alakul, lehet hogy ezeket választom, nem a gyereket.

Szóval ami Ákoskától és  Kövér bácsitól elhangzott, az valami olyasmi, hogy természetesen lehet, legyen (ha akarják) a nőknek élete a családon, gyereknevelésen kívül, akár dolgozhatnak is, alkothatnak, DE nem ez az életük küldetése, nem ez a legfontosabb, és nagyon hasznos lenne, ha amint lehet, ráfordulnának a küldetéses célegyenesre, azaz gyerekeket szülnének, nevelnének, a párjuknak, az országnak, stb. Mivel ez az életük értelme (akárhogy tagadják), vagy ha úgy tetszik, Kövér bácsi szerint ez számukra az önmegvalósítás legmagasabb szintje, ehhez képest irreleváns hogy mennyit keresnek ezekben a mellékesebb dolgokban (itt felejtődik el hogy az, hogy egy alapszintű életszínvonal az akkor is fontos, ha nem kapcsolódik közvetlenül a Legfőbb Önmegvalósításhoz, legyen ez utóbbi részecskefizika vagy gyereknevelés). De amúgy játszadozzanak csak ezen kívül is, meg dolgozzanak ha akarnak, de ez ne menjen a másik rovására, mert a gyerekszülés és nevelés, az a legfontosabb. Nyilván ha van egy Szent Feladatom (gyerekszülés és gyereknevelés, valakihez tartozás, család), akkor az ezen kívüli körülmények lehetnek esetleg lényegeskék, de igazán fontosak nem. Ebből a szögből ez logikus.

Egyik pasi sem mondta hogy semmiképp ne keressenek nők annyit mint férfiak. Kár ezen rugózni. A konyhába sem küldték vissza őket.

Mások esetleg igen, és közben ugyanazokat is mondták mint amiket ezek itt mondtak nemrég, de itt konyhába visszaküldés konkrétan nem volt. Ez így erős túlspilázás.

Szóval erre tudom mondani, hogy egyrészt a háromból az utolsó érvkupac ugyan nem reflektál közvetlenül az elhangzottakra, de a nők jelentős részének álláspontját elég jól tükrözi és sacc egyetértek vele. Vagyis a pontosság kedvéért empatizálok.

Meg van még a saját hozzáfűzéseim csokra, miszerint is:

-milyen érdekes, hogy mindig férfiak azok, akik megaszondják hogy hol a nők helye, mi a nők dolga. Sőt, csak a nőknek van megaszondva hogy mi a dolguk. Nők ezt sokkal óvatosabban szokták, vagy sehogy, pedighát több közük lenne a nők dolgához (lehet hogy csak nincsenek hatalmi pozícióban és emiatt nem figyelnek rájuk annyira, pedig ugyanúgy osztják az észt, nem tudom).  Bár tőlük sem szeretem amikor az én életem értelmét boncolgatják.

Nekem ez a stílus egy (esetleg képzelt) hatalmi pozícióból való leszólást mutat. Egyesek kitalálják hogy ők a teremtés koronái, ők nagyon faszák, úgy ahogy vannak. Megnézik, mi az ami miatt nagyon faszának tartják magukat. Megnézik, hogy amennyibe ebben a faszaságban nem akarnak konkurenciát, plusz hogy a faszaságukat támogatva pontosan milyen szolgáltatásokra van szükségük, mi az, amit nekik nincs kedvük megcsinálni, azaz milyen szerepet kell kiosztani egy csomó másik emberre.

Ehhez keresnek egy ideológiát, (most olvastam ezt, művelt vagyok), ami kb azt mondja amit ők akarnak mondani. 150 évvel ezelőtt még szinte 100%-ban uralkodó nézet volt ez az ideológia, ez lájtosítják kicsit, és kész is a szöveg. Meg az az embercsoport is ki van jelölve, akik dolga hogy szolgálják az ő faszaságukat: a nők.

Meg még gondolom ott van az, hogy mostanában divat a magyar romantika korából lopni az ideológiákat, meg kinevezni őket hagyományosnak, és ilyen módon jónak. Petőfi, akire folyton hivatkoznak, valószínűleg rájuk borítaná az asztalt, meglehetősen stílusosan és persze hangosan, mindig utálta a kicsinyes, doktriner népeket. Átérezném.

(meg még gondolom vannak más okai ennek a viselkedésnek, ez csak egy blogbejegyzés, nem egy áttekintő tanulmány)

-hálistennek annyira messze állunk a hangoztatott berendezkedéstől, az emberek agyában is, meg jogilag is, hogy amit mondanak az leginkább szájtépés. Kellemetlenséget okozhatnak, de ennél többet csak akkor, ha kilépünk az EUból. De még akkor sem igazán, mert az emberek elég nünükék ugyan, de ennyire nem (remélem. Azért el kéne innen húzni hamar.). Néhány ember szívhat emiatt, de a többségnek meglesznek az alapvető lehetőségei. Olyan magyar szinten, de meglesznek. A százötven évvel ezelőtti helyzethez képest a feminizmus törekvései annyival előrébb járnak hogy onnan nézve már bőven elértük a célt, már csak apró simítások vannak hátra. Persze lehet hogy a félig agyonveréshez képest egy pofon semmi, de azért egy pofon még elég szar tud lenni önmagában, sőt, a pofon beígérése is. De.

-magáról a szájtépésről: nevetséges, hogy egyes emberek halálkomolyan úgy gondolják hogy ötmillió magyarnak (vagy szűk négymilliárd embernek) kijelölhetik az önmegvalósításuk legfelsőbb szintjét. És gondolom valami angyal vagy valami megsúgta Ákosnak a Női Princípium mibenlétét, vagy ha nem, hát nem tudom honnan tudja. Mert a nők csípőszélességéből csak a gyerekszülés képessége következik, az összes többi bullshit nem. Az anyaság mint főcél nem, a valakihez tartozás nem. Esetleg abból lehet levezetni hogy a nő fizikailag gyengébb, plusz mivel benne nő a gyerek, kiszolgáltatott a fizikailag erősebb férfiaknak. Mármint az volt, amikor a boldogulás még fizikai erőn múlt, de ez pont annyiban érvényes manapság, amennyiben Ákosunk fő foglalkozása az, hogy gerendákat cipeljen azokon a nőknél szélesebb vállain, amelyek őt erre determinálják. Ha meg véletlenül nem ezzel foglalkozik akkor milyen elven kéri számon másokon az ennek megfelelőket? A színpadokon picsáskodás mennyiben férfias munka? Tinédzser lányok is profin tudják csinálni.

Azt nem értem, hogy ha Ákos egy tévének nyilatkozik és hangosítást használ a koncertjein, meg facebook oldala van (ilyen még 100 éve sem volt, nemhogy 10000, ahova ő visszahivatkozik) akkor ezt így hogyan. Megtartunk egyes számunkra rokonszenves elemeket a múltból, kinevezzük életcélnak meg princípiumnak (másvalakik számára, ofcourse, mi azért ugrálhatunk a színpadon a kemény fizikai meló helyett), de azért arbitrary módon kiválogatva használjuk a jelen vívmányait is?! Jajmár, ez annyira gyerekes. Meg persze arc, az van, csoda hogy nem kell oldalaznia hogy beférjen az ajtón.

persze megaszondani joga van, kb bármit, meg mindenki másnak is (megtörtént), meg hülyének lenni is lehet.

Én például a Természetből szeretném most levezetni Ákos feladatát és az ő Ákosi Principiumát (csak rá vonatkoztatva, mert csak): a Jóisten segglyukat adott neki, ennél fogva szerintem az ő legmagasabb szintű önmegvalósítása az kellene legyen hogy a slózin ül és szarik. Ehhez persze input is kell, szóval a maradék idejében a száját szíveskedjen arra használni hogy eszik vele. Nem pedig beszél, pláne nem énekel.

Saját álláspont pedig:

-a nők nem valami hülye, kívülről beléjük sulykolt versenyszellemből akarnak ugyanannyit keresni mint a férfiak. Ez itt nem verseny, akármit dumál Ákos úr. A versenyeken különben is nyerni szokás akarni, nem egyenlőséget elérni. Azaz itt nem verseny folyik. Egyszerűen az van hogy van egy X nő aki melózik valamit, ránéz egy Y férfira aki ugyanazt melózza csak több pénzért, és ez zavarja. Vagy lehet olyat is, hogy a zsírosabban fizető állások mitadisten valahogy férfiaknak vannak fenntartva, pedig nem hiszem hogy a nők főleg háziorvosnak/ápolónak jók, a férfiak meg főleg nőgyógyásznak, szóval valami nem klappol. (jobb példát most nem tudtam kitalálni). Meg lehet ezt még ragozni, de ez így sehonnan nézve nem verseny.

-Az, hogy kinek mi az önmegvalósítás (Egyetlen, Legfőbb és Igazi) módja, az egy k.va bonyolult dolog. Lehet hogy ilyen nem is létezik, vagy több ilyen létezik, esetleg egy időben, vagy több egyenrangúból választhat az ember ha épp olyanja van, és az egész főleg arra jó, hogy az emberek ezzel motiválják magukat. A motiváció meg egy fontos dolog. De bejátszanak itt képességek, hajlamok, boldogságérzet meg hasonlók is.  Meg persze az is lehet hogy létezik olyan, hogy az Önmegvalósítás Legmagasabb Szintje, fene tudja. Én még nem találkoztam vele. Van egy halvány képem arról hogy számomra ez mi lenne, de tényleg elég halvány. És ha még ez is halvány akkor hogyan jönnék én ahhoz hogy ilyeneket jelöljek ki az összes ismerősöm számára?! Megfőlegpláne hogyha nem is ismerem őket. Ráadásul úgy, hogy egy kaptafára kezelem a puncisokat és egy kaptafára a p@csösöket (nyilván mindenkinek feltűnt már, hogy az emberek csak ebben különböznek igazán, minden más különbség csak felszíni apróság... ezért szenvednek annyian a párkereséssel, vagy akár azzal, hogy megfelelő munkaerőt találjanak egy feladatra). Elképesztő.

Ugyanez a princípiumokra is: ahhoz pofa kell hogy valaki kijelentse úgy érzésre (tényleg, halálkomolyan érzésre jelentette ki... én meg úgy érzem hogy viszket a könyököm, biztos ez is jelent valamit) hogy van ilyen, az ilyen meghatározza az életed értelmét, ráadásul pont kettő létezik belőle, egy embernek egyszerre csak egy lehet, és az dönti el hogy a kettőből melyiket kapod, hogy puncid van vagy farkad. Kicsit sok állítás így egymás után, tán bizonyítani kellene őket. Ha nem kell, akkor én meg ragaszkodom az Ákossal kapcsolatos, Természetből levezetett érzésemhez, van annyira igaz mint az övé. Esetleg meg kellene szavaztatni...

A közjó, az legalább annyira bonyolult. Ha hirtelen megjelenne egymillió gyerek, hogy helyrehozza a népességfogyást, azzal messze nem biztos hogy akárki jól járna, és a jól járást most nem csak az egyének szempontjából nézem, vagy fenntarthatósági szempontból, hanem a legtöbb, számomra idegen szempontból is.

Szóval ezt is óvatosabban kellene kezelni.

Még mindig nem értem ennek a vitának a miértjeit. A hogyanok miértjeit.. Elvétve látni csak olyan válaszokat, amelyek legalább nagyjából az eredeti felvetésekre válaszolnak. Vagy egymásra. Mindenki más pofozza a maga szalmabábját. Nem tudom lenne-e értelme vitakultúrát tanulni suliban, de szerintem több, mint a tesióráknak (ehhez persze nem árt szövegértés-tudás, bonyi). Mondjuk szétcsaphatnánk a tesiket informatikára, nyelvtanulásra és a vitakultúrához hasonló alapvető dolgokra. Esetleg az egészet felépíthetnénk újra nulláról, csak ezúttal odafigyelve és gondolkodva, meg sok-sok tárgyalással. Az én javaslatom mindenesetre már kezd körvonalazódni. 

...Az hogy erre a bejegyzésre rászántam két órát az most időpazarlás volt vagy nem? A cuccot letisztázni, a helyesírási és stilisztikai hibákat kijavítani, az már tuti az lenne :)