Gondolkodom mostanában ezen a házasság dolgon (aktuális a téma). Miért tartják fontosnak vagy nem fontosnak az emberek, illetve miért, mi az amit valóban ad ha leszámítjuk az emberi szubjektivitást, ilyenek. A végeredmény a következő:

A házasság legfőbb tulajdonsága szerintem praktikusan az, hogy nehéz felbontani. Időbe és macerába kerül. Mivel a házasoknak egyrészt a társadalom szemében, másrészt tisztán jogilag is mindenféle kötelezettségei vannak egymás iránt, ez a felbontás kívánatossá válik ha függetlenek akarnak lenni egymástól. Minél fogva a házasságban élő párok statisztikailag valamivel felelősségteljesebbek és valamivel elkötelezettebbek egymás iránt, mivel olyasmit vállalnak amiből nem lehet csak úgy kihátrálni.

Nem tudom hogy ez statisztikailag bizonyított-e, de gyakorlatilag biztos vagyok benne, hogy a korreláció létezik. Állítólag az ténylegesen mért adat, hogy házasságban a nők könnyebben esnek teherbe. Azaz ők mindenképpen érzékelik a biztonságot, szóval lehet benne valami.

 Valószínűleg ezt érzékelik a biztosítók és a bankok is. Nem vagyok járatos a kérdésben, de könnyen elképzelhetőnek tartom hogy az ilyen pénzügyi szervezetek a házasokat megbízhatóbbnak tartják ezért bizonyos dolgokban kevesebbet kell fizetniük, mint kockázati extra költség. Ez gyakorlatban is lehetségesnek tűnik: lehet, hogy megbízhatatlan emberek is ugyanannyi házasságot kötnek mint mások, ugyanakkor az ha valakinek stabil a kapcsolata az azt is jelenti hogy nagyobb az esély rá hogy a párjával kihúzzák egymást a szarból vész esetén, azaz gyakorlatban megbízhatóbbá válnak. A pénzügyi szervezetek nem hülyék.

Emellett itt van még hogy bármilyen hivatalos helyzetben a házastárs a legközelebbi hozzátartozó, nem az anyuka vagy a tesó, öröklés egymás után, stb. Rengeteg előny.

Azaz a házasságnak nem kimondottan csak spirituális, érzelmi jelentősége van, illetve ami ilyen jelentősége van az a fentebbi dolgokból következik, abból alakult ki. Azt jelenti, hogy aki házasságot köt az feléget maga mögött egyfajta hidat, vagy legalábbis telerakja akadályokkal azt. Megnehezíti a saját dolgát. Gesztus is és gyakorlati biztonságot is ad.

Lehet mondani, hogy ez, mint biztosíték nem szükséges ha két ember tényleg bízik egymásban, és ez így is van. Ugyanakkor ha valaki élesen tiltakozik a házasság ellen, akár egy pár mindkét tagja, az számomra felveti a gondolatot hogy mennyire tervezik az illetők hogy vész esetén kihátrálnak a kapcsolatból. Mennyire látnak előre, akár tudat alatt, olyan nehézségeket amelyek miatt meg fog szűnni a kapcsolat? Ez persze csak egy lehetőség, lehet hogy az illetőknek tényleg averziói vannak a társadalmi konvenciókkal szemben, de a lehetőség tényleg fennáll.

Lehet azt is mondani, hogy ha házasságot akar kötni a másik és zavarja a visszautasítás (elvi visszautasítás, "minek, az csak egy papír" jelleggel, nem a személy visszautasítása), akkor az nem bízik a másikban, és tessék bízni... Ugyanakkor, az aki tiltakozik az ilyen bizalmatlanság ellen az figyelmen kívül hagyja a házasság tényleges társadalmi, gazdasági előnyeit. Joggal merül fel a kérdés az ajánlattevő, visszautasított félben, hogy a párja vajon miért utasít vissza ilyen előnyöket(vagy miért nem ajánlotta fel ő maga). Nem-e azért, mert nem biztos a közös jövőben? És ilyen bizonytalanság esetén milyen elven várhatja el a másiktól hogy az azért bízzon meg benne?

Szerintem ez van az elvek, szép mesék mögött, miszerint hogy például a házasság a kapcsolat kiteljesedése, satöbbi. Ezt máshol még nem láttam megfogalmazva, azért írtam le.

Pont ezen az elven nem látom értelmét a melegházasság visszautasításának. Vannak olyan érvek, hogy a házasság az egyházi esküvőből származik és ezért nem, hiszen az nem enged ilyet. Ezzel az a probléma hogy nem véletlenül vált ketté az egyházi és polgári házasság, ha szétvált, nem kell összekutyulni megint. A melegek majd nem kötnek egyházi házasságot, a kapcsolatuk így sem úgy sem lesz elismerve Isten előtt, azaz a papoknak és lelkészeknek nincs okuk pattogni. Valamiért mégis van egy olyan hobbijuk hogy a saját elveik, szabályaik nevében beleugatnak más emberek életébe, akik az egyháznak nem tagjai. Ez a viselkedés nekem nagyon nem tetszik, de ez nem tartozik ide...

Itt van az az érv is, hogy a házasság azért van hogy gyerekeket neveljenek fel benne. Ezért a melegek ne.

Ez viszont egy az egyben zöldség. A gyereknek tényleg jó a biztonság, a biztonságot pedig növeli a házasság, ez tiszta. De egyrészt: a melegeknek is lehet gyereke, a leszbikus nőknek például nem nehéz csináltatni egyet, de férfiak is megoldhatják csak macerásabb. Tudtommal olyan kritérium nem létezik jogilag hogy a házasságban csak mindkét fél vér szerinti gyerekét ér felnevelni, különben nem lenne engedélyezve sem a házasságon kívüli szex, sem a válás. Emellett van egy csomó heteró pár akinek effektíve soha nem lesz gyereke. Vagy azért mert nem akar, vagy azért mert nem tud csinálni, és olyan szabály sincs hogy meddő, túl idős, vagy gyereket nem akaró pároknak tilos a házasságkötés.

Ha tényleg ez lenne a házasság célja akkor lenne ilyen jogszabály. De nincs. Innentől az egész szöveg a fantázia szüleménye, szubjekció tálalása objektív tényként, aki amit akar. A szubjekció egy teljesen jó dolog, de nem olyasmi, ami alapján mások életéről törvényt kellene hozni.

Innentől kezdve viszont nem értem, hogy miért nem lehet nekik házasodniuk. Van két ember, aki szereti egymást és felelősséget akar vállalni egymásért, hivatalosan is. Egy olyan társadalomban ahol azon sírnak az emberek hogy nincs szeretet meg összetartás meg felelősség egymásért, enyhén szólva nem épeszű dolog visszautasítani két olyan ember próbálkozását akik ezt szeretnék csinálni...

Meg amúgy is: nem árt senkinek, egy csomó embernek viszont használ (ne mondja senki hogy ahhoz képest ami pozitívat egy házasságkötés okoz két emberben, a finnyázók negatív érzései nyomnak bármit a latban, nem beszélve a gyakorlati előnyökről. És nem, még az örökbefogadott gyereknek sem árt. Nem lesz sem buzi, sem lelki károsult a buzi fajta szexuális élettől, normális/átlagos szülő sem a hetero, sem a homo szexuális életét nem mutogatja a gyerek előtt. Egyetlen hátrány hogy esetleg a gyereket szivathatják iskolában, oviban a szülei miatt, de ez szerintem nem érv, illetve elsikkad a pozitívumokhoz képest. Összesítve így is rengeteg előnye van a lelencben való felnövéshez képest, és ne mondja senki hogy akit melegek nem fogadnak örökbe azt heteró családok fognak tutira örökbe fogadni, mert ez nem igaz).

Szóval részemről erről ennyit.

Van egy másik része is a dolognak: én a magam részéről hiányolom a házasságkötés súlyát, konkrétan a magam esetében. Kevés a kötelezettség és a jog egymás irányában, túl könnyű felbontani, túl könnyű kiszállni. Megértem persze azokat is akik szeretnének elköteleződni, de azért nem annyira hogy mindent bukjanak ha mégsem jön össze, nekik jó ez a mai állapot.

Nekem viszont nem. Ezért lenne jó valami más: legyen sokféle házasságra lehetőség! Egyrészt a legenyhébb formája lehetne a hivatalos élettársi kapcsolat, mindenféle nemű pároknak. Kevesebb kötelezettséggel ugyanakkor kevesebb lehetőséggel. Házasság light. Aztán legyen a mai házasság, hiszen az sokaknak kézreáll, valószínűleg ez lenne messze a legnépszerűbb mind közül. És legyen még egy, egy olyan amit én is szívesen kötnék: a nehezített változat. Olyasmit tudnék benne elképzelni, hogy egyrészt, nehezített válás. Több év várakozási idő. Aztán, kötelezően közös vagyon, mindenre kiterjedően. Egyik a másik bankszámlájához hozzáfér, ingatlan és ingó vagyon feleződik, senkit nem érdekel hogy mi kié volt előtte. Házassági szerződés nincs. Legyen automatikus egymás képviselete: egyik a másik nevében nyilatkozhat, aláírhat, pont úgy mintha az az illető tényleg ott lenne. Bizalmi játék, persze, nagyot lehet szívni vele... és? Felnőttlét, felelősségvállalás a cselekedeteinkért, csak az kössön ilyet aki tényleg akarja. Biztosításként, hogy hülyék ne ugorjanak bele, az ilyen házasságkötés előtt legyen a szokásos egy hónap várakozási idő helyett mondjuk egy év, vagy akár kettő. Ha ezalatt nem gondolják meg magukat a felek akkor valószínűleg komolyan gondolják.

Én nagyon szívesen belemennék egy ilyenbe, természetesen a mostani férjemmel, és ő is így gondolja. Praktikusan igen sok előnnyel járna, például intézhetnénk ügyeket egymás helyett és ez lecsökkentené a szükséges ráfordított összes időt. Emellett csiklandoz is kissé: végre nem kellene cigánykerekeket hányva bizonyítgatni másoknak, hogy tényleg összetartozunk (tökmindegy persze, úgy sem hiszik el). Szimbolikus a dolog, a házasság szentségét ültetné át gyakorlatba, mert mondhat mindenki amit akar, az ilyesmi ateistáknál is létezhet.